Egy szép vacsora mellé választottam ki másodhegedűsnek az utolsó palack Vesztergombi Shiraz 2006-om. Az utolsó előttit két éve ittuk meg, nagyon szép, érett syrah-formát mutatott, nem is tudtam hirtelen, lehet-e még feljebb, és hogy egyáltalán merre lenne az, vajon mikortól következne a lefele, és most akkor egyáltalán mi van. Az volt a konszenzusos ítélet, hogy szerencsések vagyunk, hogy találkozhattunk, kellemes meglepetésben volt részünk, és talán csak én gondoltam csendben és kíváncsian arra, hogy kísérleti jelleggel meg kellene kockáztatni az utolsó palack további érlelését. Vajon mi lehet az Üveghegyen is túl?
Épp csak gránátba hajló, átlátszatlan szín. Kibontás után dőlt belőle a füstölt sonka, meg egy vegyes, tarka fűszerpolc. Nem is éreztem ilyen érett, füstölt sonkás syrah- illatot már hosszú évek óta. Talán pár toszkán és néhány villányi bor volt ilyen a kezdet kezdetén, az egriek meg az ausztrálok nem hozták ezt a tipikusnak mondott aromát.
Füstölt sonka és bors, ezek uralják az illatot, fakéreg, icipici bőr, aszalt meggy. Hopp. Fajtajelleges, érő syrah. Szépen bemutatja mennyire keveset tudunk és néha milyen furákat gondolunk a palackérésről és az eltarthatóságról. Ezért is szeretném néhány pillanatfelvétellel dokumentálni a köz számára is, hogy milyen izgalmas és kellemes kis meglepetéseket kaphatunk 2-3-6 palack néhány éven át tartó türelmes költögetésével. Alföldi Merlot is bizonyára meglepődne, ha látná mi lett ebből a káoszból 5 év elteltével.
Két nap darabban tartás után is hibátlan, szép, összetett egész, kiváló borélmény. Volt fentebb. Hat pont, ez jár a fejemben, valahogy minden palackérett borom itt végzi, bár méltatlannak érzem a számot, mert sokkal jobban élvezem őket annál a hat pontnál. Ez még hétre is felkúszik a palack végére, lévén hibátlan anyag a maga módján. Nem kezdett el szétdőlni, halványodni, vékonyodni, még csak eloxidálni sem próbált, hibátlan élményt nyújt, mindene összefelé fejlődött, nem szét. Nem veszített semmiből sem. És a két nap várakozás is megmutatta: volt benne elég kraft, korántsem járta a végét, sőt, dekantálást igényelt volna. Az utóízét nevezzük közepesnek, bár a füstölt sonka sokkal tovább marad. Talán ezúttal tényleg megpillantottuk mennyit tudott az az anyag, ami a palackban volt. Végül elérte a hét pontot.
…és most épp megint sajnálom, hogy nincs még egy palackkal, kísérleti túlérlelésre. Bár az is lehet, hogy olyat nem lehet, és az út végén egy nagy rácsodálkozás áll, miszerint ezek a borok épp annyit bírnak, mint egy rendesebb bordói. Persze ez talán túlzás, de azt elhiszem, hogy 10 év után is talpon volna és vitézkedne. Bele kell nyugodnom, hogy mindezt, mint oly gyakran történik – ezúttal sem fogom megtudni.
Saját beszerzés, az ördög tudja hol és mikor vehettem.
